ÍRÁSOK ÉS TANULMÁNYOK kategória bejegyzései

OTTHONVÉDELMI TANÁCS

OTTHONVÉDELMI TANÁCS

Az elmúlt években, – de leginkább az elmúlt néhány hónapban- az ország számos pontján alakultak olyan polgárjogi szervezetek, szerveződések, melyek tágabb értelemben a lakosság drámai eladósodásának problémáira, a bankok gátlástalan üzletpolitikájának megfékezésére, a kilakoltatások, törvénytelen végrehajtások, megakadályozására keresnek megoldásokat.

Ezek a civil közösségek kétség kívül az elsők között éreztek rá, hogy az általuk választott állami intézményrendszer, valamint a jogrendszer, csak akkor veszi komolyan az állampolgári igényeiket, ha megfelelő eszközökkel és módszerekkel adnak hangot jogos követeléseiknek. Ennek a társadalmi jelenségnek közvetlen kiváltó oka, hogy a mai „demokratikusnak” mondott magyar politikai rendszer egyre belterjesen működve, nyílván valóan bizonyos csoportok érdekeit képviseli a köz szolgálata helyett, ezért a mai magyar valóság inkább az alulról szerveződő hatékony polgári érdekvédelemről, mint az állam felelősségteljes, közszolgálatáról szól.

A köz szolgálatától az állam látványosan elfordult. Ha figyelmünket a köz-rendvédelemre (?), a köz-oktatásra (?), a köz-egészségügyre (?), a köz-pénz rendszerre (?) irányítjuk, láthatjuk, hogy miközben az állam ezekről a területekről folyamatosan forrásokat von el, hatásköröket szűkít, vagy felszámol, addig a bankok, pénzintézetek, nagybefektetők, oligarchák, törvények felett állnak, minden támogatást megkapnak a magyar lakosság kárára.

A társadalom önvédelmi reflexe beindult, egyre több civil közösség érez magában erőt arra, hogy szembe forduljon a létét fenyegető folyamatokkal, amelyek már a mindennapi megélhetést veszélyeztetik, tágabb összefüggésben viszont a társadalom teljes összeomlásához vezethetnek.

A kibontakozó társadalmi elégedetlenség, a civil szerveződések két jól meghatározó irányát mutatják. Az egyik a már megszokott tömegszerveződés, amelynek mondanivalóját, irányát, taktikáját és stratégiáját egy, vagy több meghatározó ember szabja meg, és a közösség az általuk szabott irány a mentén igyekeznek eredményeket elérni. A másik a hatékony helyi kisközösségek szerveződése, amelyek a mindennapi problémákat a lakóhely tágabb környezetében, falu, város szinten mérik fel illetve kezelik, és nagyobb problémák esetén közösen együttműködve vállalnak feladatot.

A centralizált és a decentralizált rendszer között jelentős különbség, hogy míg a centralizált rendszert felügyelő, meghatározó szellemi környezet csak a szervezetek csatlakozását tartja elfogadhatónak, addig a decentralizált rendszer a szervezetek együttműködésre alapul.

Felmérhetjük, és érzékelhetjük a különbséget a centrális elven működő pártok, szervezetek, és az egymással együttműködő civil mozgalmak között. Jellemző, hogy a centrálisan szerveződő civil mozgalmakhoz csatlakozó aktivisták inkább iránymutatásra, tekintélyelvű vezetésben bíznak, míg a decentralizált civil mozgalmak inkább öntevékenyebbek, rugalmasabbak, gyorsabban reagálnak a problémákra.

Az otthonvédelemben ennek a két irány összehangolása társadalmi szükségszerűség, meg kell teremteni az átjárhatóságot annak érdekében, hogy egyrészt helyi szinte mozgósítani lehessen az érintetteket, megalapozva a tárgyalások, egyeztetések, próbaperek, jogsegély, demonstrációk, polgári engedetlenség hatékonyságát.

Független civil szervezetek tavaly év végén éppen e miatt hozták létre az Otthonvédelmi Tanácsot, amelynek feladata helyi civil szervezetek tevékenységének összehangolása, koordinálása, első sorban az otthonvédelemben elengedhetetlen célok és feladatok irányában.

Az Otthonvédelmi Tanács feladatának tekinti a helyi közösségek tájékoztatását, felkészítését, megerősítését, támogatását. Ez egyfajta tapasztalat megosztás azok számára, akik első sorban a lakóhelyük térségében kívánnak hatékonyabb munkát végezni az otthonvédelemben, a devizahiteles probléma kezelésében, az egyéb önhibán kívüli eladósodottság kérdésében.

Az Otthonvédelmi Tanács tehát egyrészt szervezetek, szerveződések közössége, másrészt az újonnan csatlakozó közösségek, magánszemélyek munkáját segítő tanácsadó testület.

A testületet számos tapasztalt jogvédő, sokat próbált emberjogi aktivista és több független média, is erősíti, többek között a Koppány Csoportból, a Rendszerváltó Fórumból, a MAREVOSZ-ból, a Szabad Magyarországért Mozgalomból, és a Magyarok Szövetségéből.
Ezek a szervezetek „sok vihart megélt” több éves, olykor évtizedes civil közösségek, amelyek tapasztalataikat természetszerűen megosztják azokkal a szerveződésekkel, amelyek erre igény tartanak.

Egyértelműnek tűnik, hogy helyi szinten is meg kell tanulni, hogyan kell a közösség érdekeit képviselve egyeztetni, tárgyalni, pereket indítani, jogsegélyszolgálatot működtetni, demonstrációkat szervezni, polgári engedetlenségi tevékenységet folytatni, ha arra szükség van.

Az Otthonvédelmi Tanács meghívás esetén szívesen áll minden érdeklődő közösség rendelkezésére.

Érvényben van-e az Aranybulla?

Szabad Magyarországért Mozgalom
Otthonvédelmi Tanács

Érvényben van-e az Aranybulla?

A címbéli kérdést a Rogán Antallal készült interjú alább idézett része inspirálta: Az Alaptörvény újabb módosításai „azt is kimondják majd, hogy az Ab-nak a jelenlegi alaptörvényből kell levezetnie döntéseit, így korábbi állásfoglalásait nem veheti figyelembe automatikusan. Ezzel kapcsolatban a Fidesz frakcióvezetője elmondta: személyesen is tájékozódott több alkotmánybírónál, akik arról számoltak be, hogy eddig is ez volt az ítélkezési gyakorlat. Ezért semmiképpen nincs szó jogkörkorlátozásról – fűzte hozzá.

Megjegyezte, az egyik alkotmánybíró úgy fogalmazott neki: “ha másképp lenne, akkor az Aranybulla alapján is lehetne döntést hozni, mert az ma már éppúgy nincs hatályban, mint az 1949. évi XX. törvény”. (Népszava)
Csak megjegyzem, hogy a balliberális anarchistáinknak az alaptörvény Nemzeti Hitvallás résszel és éppen ezzel a kiegészítéssel van a legnagyobb gondja, mivel egyértelművé teszi a kommunista jogrendszer felszámolását.

A címbéli költői kérdést Tejfalussy András barátom tette fel. Halász József barátom (remélem nem veszi zokon), rövid tanulmányában válaszolt a kérdésre, akit joggal nevezhetek a Nemzet diagnosztájának, a Szentkorona-értékrend tudorának és őrzőjének és az EU szakértőjének.

Bene Gábor nagytiszteletű harcostársam – mint ahogy a feltett kérdésre válaszoló Halász József is – szokása szerint a véleményét, a megjegyzését a tanulmány adott szövegrészébe (kékkel és aláhúzottan) szúrta be, hol egyetértően, hol vitatkozva.
Vonatkozó cikk
Ez a polémia stílusában követendő volna továbbra is. Főleg azért, mert nagyon aktuális az egész alkotmányossági kérdés, ha figyelembe vesszük Kásler Árpád április 21-re tervezett megmozdulását.

Visszatérve Halász József dolgozatára és a Bene Gábor megjegyzéseire, azt kell mondanom, hogy Gábor érvelése közelebb áll hozzám, mint Józsié, mivel Gábor érvelése politikusi, azaz a társadalomi viszonyrendszer szempontjából, és a lehetséges megoldás szemszögéből vizsgálja a kérdést.

De mielőtt én is beszállnék a vitába, szeretnék egy-két fogalmat tisztázni, a magam módján definiálni, no meg egypár politikai megállapításomat közzétenni.

Alkotmány: Az alkotmány egy nemzet államalkotó akaratát, annak értékrendjét fejezi ki, amit hatalmi fölénnyel, a politikai nemzet kizárásával nem lehet megszüntetni vagy módosítani. Az alkotmány a történelem során az adott ország szerves jogfejlődése eredményeként változik, az arra jogosult intézmény akaratából. „Hatalmi fölény alkotmányt nem írhat, nem módosíthat.” (Alkotmányos evidenciák 4. pont) A magyar jogfejlődés eredményeként ma már alkotmányozni csak és kizárólag az erre a célra megválasztott Nemzetgyűlés jogosult. Magyarország jelenlegi jogrendje nem ismeri a Nemzetgyűlést, mint politikai intézményt, ezért van az, hogy sem összetételére, sem az összehívhatóságáról nincs hatályos rendelkezés. Ebben az esetben joggal meghivatkozhat az a liberális jogértelmezés: ami nem tilos, az szabad. Márpedig nem tilos összehívni az Alkotmányozó Nemzetgyűlést. Sőt az sem tilos, hogy az összehívás rendjét az összehívó fél határozza meg. Nagyon fontos, hogy a összehívó megfelelő és a társadalom többsége által támogatott indokkal tegye meg a felhívását, és olyan módszert határozzon meg a Nemzetgyűlés tagjainak a megválasztására, ami a szokásjognak és az emberek igazság érzetét nem sérti, ami a politikai legitimitást biztosítja. Érdemes a Székely Nemzeti Tanács megválasztásának a rendjét tanulmányozni.
A fentiek alapján akár Kásler Árpád is összehívhatja az Alkotmányozó Nemzetgyűlést. A Nemzetgyűlés kérdése és annak legitimizálása társadalmi támogatottság és politikai erő kérdése.
Egy állam esetében lényeges kérdés a jogfolytonosság. Magyarország vonatkozásában meg különösen az, mivel agresszióval függesztődött fel alkotmányos rendje 1944. március 19-én a német megszállással, ami – megítélésem szerint – más szereplőkkel, de a mai napig tart.

Agresszió: Szuverén állam elleni támadás, ami megnyilvánulhat fegyveres erő bevetésével, gazdasági és pénzügyi eszközökkel, médián keresztül indított dezinformáció által, tudományos és technikai eszközök által előidézett környezeti katasztrófák előidézésével.
Amennyiben elfogadjuk a fenti definíciót, akkor joggal kijelenthetjük, hogy Magyarország 1944 márciusától folyamatos agresszió áldozata.
Alaptörvény: Semmilyen formában nem azonos értékű az alkotmánnyal, annak csak az adott korra jellemző intézményesülése lehet.

A Népszava cikkében meg nem nevezett alkotmányjogásszal vitatkoznék, mivel a jelenlegi Alaptörvény hatálytalanította az 1949. évi XX. törvényt, az úgynevezett kommunista alkotmányt. „Nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmányt, mert egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk érvénytelenségét.” (Nemzeti Hitvallás) Ne tévesszen meg senkit a „kommunista alkotmány” megfogalmazás, mert az sem volt alkotmány legfeljebb alaptörvénynek mondható, de mivel jó kommunista szokás szerint a fogalmakat átértelmezték, vagy összemosták. Ezt igazolja a Magyar Népköztársaság Alkotmányának „71. § (1) Az Alkotmány a Magyar Népköztársaság alaptörvénye”.
Nincs arról tudomásom, hogy jogilag arra illetékes szervezet érvénytelenítette volna az Aranybullát, vagy a történelmi alkotmányunkat, vagy a Szent Koronát és annak intézményesülését.

Bibliai hasonlattal élve, ki merné kétségbe vonni a tízparancsolat értékrendjét és annak érvényességét? – Az, más kérdés, hogy sok tekintetben nem érvényesül, és nem azért nem érvényesül, mert nem jó, mert nem az ember javát szolgálná, hanem azért, mert „gyarló az ember”, de mint követendő cél mindenképpen meghatározó és útmutató. A Szentkorona értékrend is ilyen.

Ki hatálytalaníthatja a tízparancsolatot? Csak az, aki megalkotta, az Isten. A történelmi alkotmányunkkal is ez a helyzet, csak a megalkotója a politikai nemzet legfőbb döntéshozója, vagyis a nép módosíthatja, vagy hatálytalaníthatja. Nincs tudomásom olyan népszavazásról, amely alkotmányozási jogot adott volna az országgyűlési képviselőinknek. A képviseleti jog csak és kizárólag az alkotmány szellemében történő jog átruházását jelent és nem alkotmányozási jogot.

A Nemzeti Hitvallás alábbi kijelentése sok vitát és értelmezési kérdést vet fel: „Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét.”
Megjegyzéseim a Nemzeti Hitvallás előbb idézett mondatához.

Ez a megfogalmazás:

  • Jellemző a magyar törvényalkotásra. Soha nem konkrét. Dodonai megfogalmazásai, a jogászi bikfanyelve félreérthetők, a közember számára sokszor értelmezhetetlen.
  • Nem állítja helyre a jogfolytonosságot, de nem is hatálytalanítja a „történeti” alkotmányt.
  • Hamis kijelentést tesz, mert ha tiszteletben tartaná „történeti alkotmányunk vívmányait”, akkor intézményesült volna már a Szent Korona és Ő volna minden jog forrása.
  • Felveti a jogfolytonosság kérdését, de nyitva hagyja a kérdést és a megoldást a jövőre hagyja.

Nem tudom, hogy ezt a megfogalmazást a józan paraszti ész rafináltsága szülte-e, mivel rést nyit a nemzeti önrendelkezés visszaszerzésére. Milyen morális alapon tilthatná meg bár ki a magyar népnek a történelmi alkotmányunk jogfolytonosságának a helyreállítását?

Vagy csak egy gesztus volt a nemzeti érzelmű honfitársaink felé az Orbán-kormány részéről? Nem hinném, hogy csak ennyiről lenne szó. Én inkább az első megállapításom helyességében hiszek.

Az én jogértelmezésem szerint ez az alaptörvényi megfogalmazás elviekben teret ad az Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívására. De mivel a jelenlegi jogrendszerünk, a törvényhozásunk erre vonatkozólag nem rendelkezik, ezért ez jog nem vitatható el a magyar választópolgároktól.

Szeretnék közreadni egy 2003-as dokumentumot, az „Alkotmányos Evidenciák” címmel elkészült anyagot, ami hosszas egyeztetés eredményként született meg. Ezt a történelmi dokumentumot – még ha szórólapnak is készült – a Magyar Alkotmányossági Jószolgálati Testület tagjai lektorálták, és egyöntetű akarattal hagyták jóvá. Azért tartom ezt a dokumentumot meghatározónak, mert ez volt az, amelyik közérthetően és egyértelműen megfogalmazta az adott politikai körülményekre aktualizálva a történelmi alkotmányunk lényegét.

Alkotmányos evidenciák

  1. A magyar alkotmány a nemzet államalkotó, ezer éve fennálló államára vonatkozó akaratát fejezi ki.
  2. Az alkotmány a Szentkorona intézményétől semmilyen módon el nem választható.
  3. Az alaptörvény nem alkotmány. Az alkotmány nem szüntethető meg, nem függeszthető fel. Védelmében joga és kötelessége a nemzet minden tagjának fellépni.
  4. Hatalmi fölény alkotmányt nem írhat, nem módosíthat.
  5. Törvénysértés jogot nem alapíthat.
  6. A hatalom feltétlenül megosztandó, nem monopolizálható. Hatalmi ágak nem kapcsolhatók össze.
  7. A magyar alkotmányossághoz a Szentkorona szuverenitása, szerepköre, intézményei tartoznak.
  8. Az alkotmányt elismerő alaptörvények, sarkalatos törvények, törvények, állami rendeletek stb. alakítják ki azt a konkrét intézményrendszert, amely az adott korban, adott körülmények között lehetővé teszik az alkotmányos közéletet, államot, az alkotmányos igazságok, értékek, elvek általános tiszteletét, kötelező érvényét.
  9. Az állam számon kérhető feladata az emberi szabadságot kiteljesítő életvitelhez szükséges feltételek garantálása.
  10. Az államnak biztosítania kell a természeti erőforrásokhoz való monopolprofittól mentes, uzsora nélküli hozzáférhetőséget, a pénzrendszer és bármely más közintézmény vonatkozásában is, mind ma, és mind az ezután következő nemzedékeket számára.
  11. A föld nem tőke, hanem természeti erőforrás. A magyar föld végső tulajdonosa a nemzet és az őt megszemélyesítő Szentkorona.
  12. A mindenkori magyar kormány nem sértheti meg semmilyen okkal, vagy hivatkozással a szerves jogfejlődéssel kialakult alkotmányos rendet, annak nyilvánvaló tételeit, mivel ez a Szentkorona valamint az alkotmányos alapértékek sérelmét jelenti.
  13. A népakaratból politikai hatalomhoz, cselekvési lehetőséghez jutott képviselőnek kötelessége az alkotmányos rend betartása és betartatása, amelynek megszegése esetén felelősségre vonható.
  14. Az ember eredendően, lényegénél fogva szabadságra született. Ezt teljességében egy nemzet közösségében élhet meg, ami politikai közösség és szövetség is egyben.
  15. Az emberi gondolkodás, alkotóképesség minden szűkebb szakterületen elért és megvalósítható vívmányát, elemző képességét fel kell használni az alkotmányos értékek védelmére.
  16. Az emberi szabadság érvényesítésének eszköze a jogrendszer, a gazdaság – ami nem fordulhat az ember ellen, és nem veszélyeztetheti a nemzet biztonságát.
  17. A népirtás (genocídium) üldözendő akkor is, ha közvetett – jogi, gazdasági, kulturális, vagy más eszközökkel követik el.
  18. Az alkotmányos alaptételeket semmilyen politikai megállapodás, szerződés, akár nemzetközi egyezmény nem változtathatja meg – sem országos sem nemzetközi szinten.
  19. Alkotmányunk jogfolytonosságát helyreállítani külön e célra választott nemzetgyűlés jogosult megtenni.

Közfelkiáltással lett elfogadva 2003. április 10-én, Budapesten a Kossuth-téren, a Szabad Magyarországért Mozgalom EU- népszavazás kampányzáró gyűlésén.

A Magyar Alkotmányossági Jószolgálati Testület tagjai:

  • Dr. Bakos Batu
  • Dr. Botos Gábor
  • Dr. Drábik János
  • Dr Eva Maria Barki
  • Fáy Árpád
  • Dr Győry Nagy Sándor
  • Dr. Gyulay Endre
  • id. Dr. Hegedüs Lóránt
  • Kocsis István
  • Dr. Molnárfi Tibor
  • Dr. Nemes Árpád
  • Pap Gábor
  • Síklaky István
  • Sinkovits Vitay András
  • Székelyhidi Ágoston
  • Takács András
  • Dr. Tarr György
  • Dr. Tóth Tibor
  • Wittner Mária
  • Dr. Zétényi Zsolt
  • Dr Halász József (A döntés előtt kilépett.)

Mivel az Alkotmányos Evidenciák az EU népszavazásra készült szórólap, ezért tudományos részletességgel nem térhetett ki a jogfolytonosság helyreállításának a kérdésére, de mint a magyar alkotmányos jogfejlődés „tízparancsolata” mindenképpen politikai és történelmi értékkel bír.

A dokumentum pontjait, mint a magyar alkotmányosság sarokpilléreit eddig senki nem vitatta, vagy vonta kétségbe, legfeljebb összevonta és általánosította.

Visszatérve az eredeti kérdésre.

Hatályban van e az Aranybulla? Igen, a történelmi jogfejlődéssel módosult változatában hatályos, csak nem hatályosul, mivel Magyarország katonai, gazdasági és politikai agresszió alatt van 1944. március 19.-e óta. Ugyan ez érvényes a történelmi alkotmányokra is.

Miért volna fontos a magyar államiság jogfolytonosságának helyreállítása?

A jogfolytonosság megszakadása idején Magyarország államforma tekintetében királyság volt, igaz hogy király nélküli királyság, ami jogérvényességi szempontból nem meghatározó.

Csak azt lehet helyre állítani, ami volt, ami nem volt azt nem lehet helyre állítani, csak létrehozni. A Magyar Népköztársaságot 1949-ben csalással fegyveres agresszió nyomására hozták létre, illegitim módon, mintha a Magyar királyság nem is létezett volna. Magyar királyság alkotmányos rendje a német megszállással felfüggesztődött. Jogi és erkölcsi szempontból ezért nem lehetne a „Horthy-korszakot” lefasisztázni. – Persze ez a magyar nép ellenségét nem zavarja. Mivel a Magyar Királyság jogfolytonossága nem lett helyre állítva, de nem is lett megszüntetve, ezért állt elő az a jogi exlex állapot, ami Magyarország jelenlegi nemzetközi jogérvényesítő képességét történelmi viszonylatokban kérdésessé teszi. A jelenlegi Magyar kormány a fennálló jogi helyzete alapján nem léphet fel a Magyar királyság nevében.

Ezért nem léphet fel felperesként a trianoni döntés felülvizsgálata ügyében. Ezért mondhatta Antall József és Martonyi János, hogy Magyarországnak nincs területi követelése egyetlen környező országgal szemben, mivel nincs meg a jogalapunk erre. Az más kérdés, hogy a politikai akart sincs hozzá.

Amennyiben morális alapon sikerülne a társadalom többségének támogatásával megszervezni az Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívását, akkor az első és legfontosabb döntésének az kéne hogy legyen, hogy a Magyar királyság jogfolytonosságát az adott nappal helyreállítja, és az elmúlt időszakot átmenti alkotmánynélküli időszaknak minősítse és az ezen időszak alatt meghozott törvények felülvizsgálatát elrendeli, az ahhoz szükséges szervezetet felállítja.

No, de legyünk reálisak! Mivel Magyarországot folyamatosan bel-és külpolitikai agresszió éri, ezért nem olyan egyszerű a helyzet. Először is egy hosszadalmas jogi és politikai küzdelmet jelent, amit az ellenérdekelt felek minden eszközzel – mondom, minden eszközzel – ki akarnak siklatni, el akarnak lehetetleníteni.

Hogy kik az ellenérdekelt felek?

A balliberális oldal szegmensei mindenképp, és az annak beépített emberei a nemzeti oldalon.

A globális nagytőke tulajdonában lévő médiák.

A nemzetközi nagytőke külföldi és hazai képviselőinek egy része.

A jogfolytonosság helyreállításával alperesi minőségbe kerülő államok és egyéb intézmények.

Tehát nem számíthatunk könnyű győzelemre. De hogy Bakos Batu barátomat idézzem: „Magyarország fegyveres küzdelmeit mindig elvesztette, de közjogi harcát mindig megnyerte!”
Szent meggyőződésem, hogy Magyarország megmaradásának egyetlen egy garanciája van, a Szent Korona intézményesülése, a Magyar Királyság helyreállítása, ami nem feltétlenül jelent királyválasztást is

Már tíz éve, hogy megszületett az „Alkotmányos evidenciák” szórólapja és azóta a Szent Korona, mint nemzeti integráló erő egyre erősebben jelen van a magyar közgondolkodásban. Ez erősíti bennem a reményt, hogy lesz még magyar feltámadás.

Takács István

A példamutató izlandi rendszerváltás

 321331_151121011706898_1316687997_n

A példamutató izlandi rendszerváltás

 

A 2008-as gazdasági válság elején, Izland a szó szoros értelmében csődbe ment.

A neoliberális pénzpiac 2003-tól rövid idő alatt Izlandot a világ egyik leggazdagabb országává tették, az ország bankjait privatizálták, online bankolást kínáltak, melyek magas megtérülési rátát tettek lehetővé. Ezek a pénzügyi megoldások sok angol és holland kisbefektetőt vonzottak. Érdekes, hogy ahogy gyarapodtak a befektetések, úgy nőtt a bankok külföldi adóssága. 2003-ban Izland adóssága Nemzeti össztermék értékének 200-szorosa volt, míg 2007-re 900-szorosára nőtt. Az izlandi kormány a 2008-as válság idején hagyta csődbe jutni három legnagyobb hitelintézetét, inkább vállalták a válságot, A Vas megyényi lakosságú (300.000) Izland szembeszállt azokkal a pénzügyi körökkel, akik a rendkívül laza pénzügyi szabályok miatt a bankszektor méretét az ország GDP-jének tízszeresére növelték.
Amikor az amerikai ingatlanpiaci válság következtében az izlandi bankok bedőltek, az ottani törvények miatt az államnak nem kellett garanciát vállalnia azok betéteseinek kártalanítására. (ezt azóta két népszavazás is megerősítette.) Éppen e miatt Izlandon a válság idején beindult a tőkekimenekítés, amely súlyos devizaválságot generált. Az izlandi korona árfolyamát rögzíteni kellett, tőkekontrollt vezettek be, hogy az izlandi megtakarítások ne hagyják el az országot. Bár 2009-ben két számjegyű volt a visszaesés, az államadósság-ráta a GDP 100 százalékára nőtt, Izland nem esett kétségbe, nem alakult ki szuverén adósságválság!
Az ország 1 milliárd dollár értékben ötéves futamidejű kötvényeket bocsátott ki, ebből megkezdte az ország adósságainak nagyjából felét kitevő IMF-hitel törlesztését. A bankok feltőkésítése a GDP 45 százalékába került, amihez Reykjavíknak 10 milliárd dollárt kellett kérnie a Nemzetközi Valutaalaptól. A magánszektorban, (a lakosság, és a vállalatok) a GDP 200 százalékának megfelelő hitelekkel terheltek, de fokozatos árfolyam-elengedéssel sikerült megfelelő mederben tartani a belső leértékelődést, a gazdasági stratégiai váltás pedig megakadályozta az akut válságot a munkaerő piacon, ezért megmaradt a fizetőképesség. Az Izlandi nép sok szenvedés árán, keserves, de sikeres harcot vállalt fel, a részvételi demokrácia és egy új alkotmány révén az izlandiak visszanyerték önrendelkezésüket. Nézzük a krónikát:

A kirobbanó válság hatására a külföldi pénzügyi világ nyomást gyakorolt, hogy az ország drasztikus intézkedéseket vezessen be. Az FMI és az Európai Unió át akarta vállalni a tartozást, mondván, hogy ez az egyetlen módja, hogy az ország visszafizesse tartozását Hollandiának és az Egyesült Királyságnak. A kialakult helyzet miatt kirobbant tüntetések és zavargások lemondásra kényszerítették a kormányt. A 2009 áprilisára előrehozott választások eredményeként baloldali koalíció jött létre, ami bár szóban elítélte a neoliberális gazdasági rendszert, de azonnal engedett a követeléseknek, hogy Izland visszafizessen 3.5 milliárd eurót. Ehhez az kellett volna, hogy minden egyes izlandi állampolgár, 15 éven át havi 100 eurót fizessen, 5.5%-os kamatra. Az elképzelés, hogy az állampolgároknak kell fizetniük a privát szféra adósságait, egy egész nemzetnek kell évtizedes terhet vállalnia a pénzügyi monopóliumok hibáiért, megingatta a politikai rendszert, és Izland vezetői kénytelenek voltak végül az állampolgáraik mellé állni. Az államfő nem volt hajlandó aláírni azt a törvényt, ami Izland állampolgárait tette volna felelőssé a bankárok adósságai miatt és népszavazást írt ki.

Az Egyesült Királyság és Hollandia azzal fenyegetőzött, hogy mindezt az elszigeteléssel torolja meg, a külföldi bankárok fenyegettek, hogy megakadályoznak bármely IMF támogatást, az angol kormány pedig azzal, hogy befagyasztja az izlandi megtakarításokat és számlákat, ami azt jelentette volna: Mélyszegénység. Ennek ellenére a 2010 márciusában megtartott népszavazáson az emberek 93%-a az adósság visszafizetése ellen voksolt. Az IMF azonnal befagyasztotta a hitelt. De az izlandiakat nem lehetett megfélemlíteni.

Az állampolgárok támogatásával, a kormány megkezdte a büntetőjogi nyomozásokat a válság felelősei után. Az Interpol nemzetközi elfogatóparancsot adott ki Kaupthing ex-miniszterelnök, Sigurdur Einarsson és más bankárok ellen, akik az összeomlást követően elmenekültek az országból. Aztán döntő lépésre szánták el magukat: Úgy döntöttek, hogy új alkotmányt írnak, ami megszabadítja az országot a nemzetközi tőke és a virtuális pénz hatalmától. Az új alkotmány elkészítéséhez Izland népe 522 olyan, egyik politikai párthoz sem tartozó felnőtt közül, akik legalább harminc másik állampolgártól kaptak ajánlást, kiválasztott huszonötöt. Ez a dokumentum nem néhány politikus munkája volt, hanem az interneten írták. Az alakító üléseket online közvetítették és bárki beküldhette a véleményét és a javaslatait, folyamatosan tanúi lehettek az alkotmány alakulásának. A részvételi demokrácia folyományaként kialakult alkotmányt, a következő választások után a parlament elé fogják terjeszteni. Eredmény: Izland mint szuverén állam ma jóval magasabb besorolást kap a pénzügyi befektetőknél, mint azok az országok akik elfogadták a rájuk kényszerített pénzügyi diktátumot. Miért is titkolja el az írott és elektronikus média az izlandi forradalmat?
Mert ki mertek lépni abból az ördögi körből, amiben mi – “hála a politikai rendszernek” -vastagon benne vagyunk. Az izlandiak visszautasították a “visszautasíthatatlan” ajánlatot, amely Magyarországon eképpen néz ki. Az IMF -re semmilyen törvény sem vonatkozik hazánkban!

„Az 1982. évi 6-os számú Törvényrendelet (Tvr.) 9. cikkelyének 2. szakasza alapján az IMF Magyarországon 1982. óta napjainkig korlátozás nélkül vásárolhat ingatlanokat, lakásokat, házakat, cégeket, üzemeket, vállalatokat (egyszóval mindent, ami megvehető és privatizálható adósság fejében).

A Tvr. 9. cikkely 3. szakasza mentesíti az IMF-et hazánkban mindenféle bírói és hatósági eljárás alól Magyarország területén, magyar bíróság, az IMF semmiféle ügyletébe nem avatkozhat bele. Az IMF megvásárolt tulajdonait bérlőkkel szemben is teljes ez a jogvédelem, az IMF viszont bárkivel szemben kezdeményezhet bírósági eljárást Magyarországon.

A Tvr. 5. szakasza alapján az IMF irattárai teljes mértékben sérthetetlenek az IMF semmiféle adatszolgáltatásra nem kötelezhető semmiféle hivatal részére Magyarországon.

A Tvr. 6. szakasza alapján az IMF minden vagyona és követelése mentes bármily nemű korlátozástól, rendszabályok, ellenőrzések és bármilyen természetű moratórium alól hazánkban.
A Tvr. 8. szakasza alapján az IMF valamennyi kormányzója, ügyvezetője, helyettesei, bizottsági tagjai, képviselői, tanácsadói, tisztségviselői és valamennyi alkalmazottja is mentesül mindenféle jogi eljárás alól Magyarországon.

A Tvr. 9. szakasza alapján az IMF valamennyi vagyona, jövedelmei, követelései és ügyletei teljes mértékben adómentességet, vámmentességet és illetékmentességet élveznek Magyarországon.”

Ezek az adatok félreérthetetlenül bizonyítják Magyarország teljes pénzügyi függőségét a nemzetközi pénzpiacoktól. A mai nyomorúságos helyzetünk megoldásának egyetlen lehetséges útja a rendszerváltás.

Tatár J.

Rendszerváltó Fórum

Kilakoltatás trükkösen. Megint a XV. kerületben.

 321331_151121011706898_1316687997_n

Kilakoltatás trükkösen. Megint a XV. kerületben.

 

Budapest kerületeiben komoly tisztogatás folyik, a helyi Polgármesteri Hivatalok rohamtempóban söprik tisztára a portát. Az előre lefektetett direktívát a hivatalrendszer – az egykori pártkatonák munkamódszereit túlszárnyaló apparátus – kutyaalázattal teljesíti. A hivatalok jelek szerint minden szociális érzéket sutba dobva, sajátságos fűnyíró elv alapján szórják ki az utcára azokat a szerencsétlen családokat akik – túlnyomó részt önhibájukon kívül – nehéz anyagi helyzetbe kerülve, nehezen, vagy nem tudják fizetni önkormányzati lakásuk rezsiköltségeit. Ezek a tartozások a fehérgalléros politikusbűnözők társadalmának mutyizásaihoz, „pénzügyi tévedéseihez” „rossz önkormányzati gazdaságpolitikájához” sőt „jól megérdemelt prémiumaikhoz” képest atommagnyiak. Egy 5 fős család akár 100.000 forintos hátralék esetén is fedél nélkül maradhat, ha a hivatal kénye azt diktálja, az éves tervet pedig be kell tartani, mert ha nem, akkor megharagszik a 2/3-os „gazda”, és lesöpri az asztalról azt a kívánatos tálat, amiből együtt narancsozgat a „utasításramindentvégrehajtok” népes gyülekezete.

A XV. kerület élenjár a kilakoltatásokban annak ellenére, hogy bővében van az üres ingatlanoknak. 100 feletti önkormányzati lakás kilakoltatása volt előre beharangozva csak ebben a félévben. A terv kivitelezése lendületesen indult, és kezdetben még ellenállásba sem ütközött, mert egyrészt a kiszolgáltatott családokat a lakás elvesztésének döbbenete elbizonytalanította, másrészt nem találva meg a megfelelő segítséget, kényszerűen kellett nekivágjanak az ismeretlennek. 2012 nyarának közepére változott csak meg a helyzet, amikor bizonyos otthonvédő szervezetek, csoportok, magánszemélyek végre egyeztették álláspontjukat, és összefogtak a rendkívül káros folyamat megakadályozása érdekében. Előbb szót emeltek, majd jogi megoldásokat kerestek, végül, amikor már minden veszni látszott, jött a Koppány-csoport vezette otthonvédő szövetség és szó szerint hadra kelt a reménytelen helyzetbe került családok védelmében.

A fenyegetett emberek egy része gyorsan rájött: ha nem hagyják eltiporni magukat, akár még a jogászok is melléjük állhatnak, mert abba az apró résbe, amelyet a társadalmi ellenállás üt, igenis be kell szivárognia a jognak, amely ezúttal nem a hatalom igazságát kell, hogy pártfogolja, hanem az élethez való jogot. Hamar híre ment azoknak az otthonvédőknek, akik azt a bizonyos apró repedést okozták a politikai érzéketlenség falán, akik a család és otthonvédelem rögös úját, személyes példával, áldozatvállalással, elszenvedett bilincselésekkel, börtöncellákkal, bírósági ítéletekkel és közmunkákkal próbálták járhatóvá tenni. Rászorultak hívnak minket, keresik a Koppány csoportot, várják a tanácsot , a segítséget, a jogi védelmet, a tettre kész hazafiakat. És mi megyünk, és ha kell, megvívunk minden négyzetcentiméterért. Valószínűleg ennek köszönhető a médiák érdeklődése, az hogy az otthonvédő akciók – ezen belül elsősorban a Koppány csoport tevékenysége – komoly sajtóvisszhangot kapott. Nem túlzás azt mondani, hogy időnként az összes országos TV csatorna átvette, hírként közreadta a tevékenységükkel összefüggő eseményeket, de a közösségi oldalakon, illetve a megosztó portálokon milliónyi ember értesült azokról a tragikus családi történtekről, amelyekben az otthonvédők próbálták menteni a menthetőt. Ennek hatására a felháborodás hatalmas méreteket öltött, a tervezett cunami méretű kilakoltatási hullám megtört a társadalmi ellenállás gátján, a kőkemény, határozott ellenálláson.

Az otthonvédők áldozatos társadalmi munkája sok százezer embernek adott reményt, olykor – nem túlzás – mentett meg életeket. Ez a példa mutatta meg, hogy igenis lehet nemet mondani, igenis lehet eredményesen ellenszegülni olyan hivatali, politikai törekvéseknek, amelyek statisztikai adatoknak tartják a szegénységet, ingatlannak az otthont, humán erőforrásnak az embert, és úgy is bánnak vele.

Sajnos, ahogy közeledik a december 1-vel várható kilakoltatási moratórium, úgy lesz egyre sürgősebb bizonyos lakások kiürítése bizonyos önkormányzat számára, úgy dübörgött fel újra a gépezet. Ez történt ma is, kilakoltatásra került – milyen meglepő – a XV. kerületben egy öt fős család otthona. Ezúttal a hivatali nem a megszokott úton próbálkozott, ha úgy tetszik trükközött, mivel rajtaütésszerűen, 3 nappal a kilakoltatás előtt személyesen kézbesítették, és íratták alá azt a végzést, amely tartalmazott ugyan lehetőséget a fellebbezésre, de a kilakoltatási időpont megváltoztatása nem. A családfő néhány órával a kilakoltatás előtt segítséget kért a Koppány csoporttól, amelynek hírére több tucat rohamrendőr jelent meg a helyszínen, a Bocskai utcában. A Koppány csoport aktivistái – mintegy 30 fő – Balogh Béla vezetésével felkészülten várták a csapaterőt, amely érkezése után azonnal oszlatni akart, de ez ezúttal elmaradt, mert nem a megszokott forgatókönyv szerint zajlottak az események, nem történt épületharc és tömeges előállítás, mégis 2 órán keresztül sikerült megakadályozni a trükkösen törvénytelen, lelketlen hatósági beavatkozást.

A módszer: A lakás összes bejárata – ajtók, ablakok – vasakkal és kazánlemezekkel be lettek hegesztve, járhatatlanná lettek téve. A család és az otthonvédők a bejáratok előtt foglaltak állást, majd az utolsó utáni pillanatban, amikor a rendőrség megkezdte volna a beavatkozást, hátrébb léptek, de a lakásba – az erődítés miatt bejutni nem lehetett, megfelelő technika és szakemberek hiányában. Mire kiértek eltelt egy óra, mire szabaddá tették a bejáratot még egy. Ekkor derült ki, hogy a lakás már üres, a berendezési tárgyak el vannak szállítva. Így lehetett egy radikális, de békés demonstrációval felhívni a figyelmet arra, hogy a trükkösen szervezett kilakoltatásokat is trükkösen lehet feltartóztatni és megakadályozni. A hivatal megjelent vezetői, az ingatlankezelő elnöke, a kerületi rendőrparancsnok, a rohamrendőrök 2 órán keresztül álltak pellengéren, az utca népének, az otthonvédők cseppet sem hízelgő véleményének kitéve, amolyan kurucos húzásként. És még nincs vége. Minden nap, minden órában kapjuk a kétségbeesett telefonokat: Jönnek kilakoltatni, segítsünk! Üzenjük: Minden tőlünk telhetőt megteszünk, de kell a kilakoltatásra ítéltek tetterős akarata, közösségük támogatása, jogi lehetőségek számbavétele is! Együtt van esély az otthon megőrzésére!

Tatár József

Rendszerváltó Fórum

MAREVOSZ

 

Az Otthonvédelemről

 321331_151121011706898_1316687997_n

Az Otthonvédelemről

 

Az otthonvédelem bár különböző szinteken és módszerekkel zajlik, módozatait különböző szemlélet alakítja, de valamennyi törekvés egy irányba mutat: Meg kell állítani, meg kell akadályozni a kilakoltatásokat. Meg kell gátolni, hogy az embereket, a családokat – bármilyen megfontolásból is – megfosszák alapvető létfeltételüktől: otthonuktól. A magyar otthonok megvédésének legfontosabb feltétele az, hogy tisztán lássuk és láttassuk másokkal is azt a folyamatot, amely a jelenlegi drámai helyzethez vezetett, tájékoztassuk a közvéleményt arról, hogy kiknek és miért áll érdekében az ingatlanpiac és a magyar föld tulajdoni viszonyainak radikális átrendezése, kik és miért segítik ezt a folyamatot az állami és önkormányzati hivatalok részéről. Kezdjük a legmeghatározóbb tényezővel, a pénzintézetektől felvett és mára bedőlt hitelek problémájával. A gazdasági depressziót megelőzően nagyon sokan – részben szükségszerűségből, részben tájékozatlanságból, részben meggondolatlanságból,– vettek fel pénzintézeti hitelt, nagyobb részt tárgyi eszközök vásárlására, kisebb részt ingatlan megvásárlására. 2008 után a megfeneklő világgazdaság, a befulladó pénz és ingatlanpiac hatására leállt a magyar gazdaság is, gyengült a forint, szűkült a munkaerőpiac, növekedett a munkanélküliség. Vállalkozások ezrei jelentettek csődöt nagyrészt önhibán kívül, körbetartozások és egyéb rendkívüli körülmények hatására. Magyar családok tömegei veszítették el egzisztenciális biztonságukat, miközben az általuk felvett hitelek kamatai az egekbe szöktek. Elsőként nagy tömegben a személyi kölcsönt, illetve a tárgyi eszközökre (pl. autóra) hitelt felvevők találkozhattak a végrehajtás rémével. Akik a pénzromlás, valamint a nemzetközi devizaspekuláció miatt megnövekedett havi törlesztő részleteket képtelen voltak fizetni, szembesülhettek azzal a problémával, hogy akár az otthonukat is elveszíthetik. Mára sokat romlott a helyzet, rengeteg lakáshitel bedőlt, bírósági döntések által jogerőre emelt kilakoltatások fenyegetnek közvetlenül több tízezer családot, nem beszélve azokról, akik 90 napon túli tartozást halmoztak fel zömmel önhibájukon kívül. Jelenleg mintegy 190.000 (!) 3 hónapon túli tartozás van regisztrálva, aminek következtében hatványozottan nőhet a kilakoltatásra ítéltek száma. A Bankok a bedőlt hitelektől igyekeznek megszabadulni, tömegével adják el behajthatatlan követeléseiket soha nem hallott követeléskezelőknek, akik önkényesen, többnyire teljesen jogszerűtlenül próbálják érvényesíteni akaratukat a bajba jutottak kárára, oly módon, hogy a filléreken vásárolt megkérdőjelezhető követelésekből esetenként akár tízmilliókat is ki akarnak préselni. E törekvésükben mindeddig együttműködő partnerre találtak az állami szervekben, a bíróságokban, általában a jogi intézményrendszerben. Nyilvánvalóvá vált, hogy egyetlen esélyünk a széleskörű civil összefogás, hiszen ha nem alakítunk ki egy közösen összehangolt, hatékony védekező mechanizmust, akkor bizonyos pénzügyi körök számára hamarosan beköszönt az évszázad üzlete, miközben a lakosság koldusbotra jut. A nyerészkedők a hivatali közöny segítségével és társadalmi ellenállás nélkül csillagászati összeget rabolhatnak össze, amelynek értéke akár a több ezer milliárd forintot is elérheti. Más jellegű, de nem kisebb súlyú a szegényebb rétegek, az önkormányzati bérlakásokban élők problémájára. Érzékelhető, hogy az alacsonyabb iskolai végzettségű, vagyontalan, megtakarítások nélküli réteget sújtja leginkább a válság, ebből a közegből kerül ki a legtöbb munkanélküli, a leginkább segítségre szoruló emberek többsége. Ennek ellenére ez a réteg a hivatalos politika mostoha gyermeke, mivel ennek a rétegnek az érdekérvényesítő képessége a leggyengébb, választási időszakban viszont a leginkább fogékony a felelőtlen ígéretekre, őket tudja legjobban manipulálni a demagóg pártpolitika. Ezt a réteget a beszűkülő munkalehetőségek, a csökkenő szociális kiadások, a létminimumot veszélyeztető intézkedések teljesen ellehetetlenítették, lassan nemhogy lakbérüket, rezsiköltségeiket nem tudják kifizetni, de olykor még elegendő mennyiségű és minőségű élelmiszert sem tudnak vásárolni maguknak.

Bizonyos önkormányzatok láthatóan nem kezelik megfelelően a kialakult helyzetet. Elsősorban azokban a városokban, városrészekben, településeken vált feszülté a helyzet, ahol kis területen nagyobb a népsűrűség, ahol tömegessé vált a munkanélküliség, (jellemzően a nagyvárosok lakótelepein) külvárosokban, külterületeken. Az önkormányzati tulajdonban lévő ingatlanok kezelői nem járnak el kellő körültekintéssel, száraz tények alapján, többnyire mérlegelés nélkül intézkednek legtöbbször a bajba jutott családok rovására, nem törődve a következményekkel. Így kerülhetett sor arra, hogy a XV. kerületben egy amputált lábú idős asszonyt erőszakkal lakoltattak ki, majd amikor az ügy a médiában nagy súlyt kapott – az otthonvédők közös akciója kapcsán – az illetékesek úgy próbálták – ügyetlenül – menteni a kialakult helyzetet, hogy a kilakoltatott hölgy rokonságának életvitelét kritizálták. Egyetértünk azzal, ha valaki, – legyen az a kilakoltatásra ítélt rokonsága – bűnözésből él, felrúgja a társadalmi együttélés szabályait, akkor jöjjön a rendvédelem, az igazságszolgáltatás és a cselekmény súlyának megfelelően kiszabott ítélet. Ha viszont az érintett egy rokkant néni, aki nem követett el bűncselekményt, rendszeresen fizeti a bérleményre vonatkozó költségeket, a lakást rendeltetésszerűen használja, akkor milyen jogalap van a kilakoltatására? Ha valakit alig leplezetten a rokonai bűnei miatt lakoltatnak ki, esetleg a kilakoltatásnál még etnikai hovatartozása is felmerül, akkor finoman szólva valami nagyon nem működik az illetékes önkormányzatnál. Szintén a XV. kerületben történt a napokban, hogy egy nyilvánvaló csalás áldozatául esett daganatos betegségben szenvedő házaspár került drámai körülmények között az utcára. Egy önkormányzat által engedélyezett csereügylet kapcsán csapták be a családot, ráadásul a csaló (jelenleg külföldön drogügylet kapcsán börtönbüntetését, tölti) rokonai kérték kilakoltatásukat abból az önkormányzati bérleményből, ahol 35 éve laktak. (Megjegyzés: A bérleti jogot csalással megszerző „üzletembernek” időközben az önkormányzat megszüntette a lakásra vonatkozó szerződését, mégis az alapvető humanitást félretéve kilakoltatták a rákbetegség előrehaladott stádiumában lévő asszonyt, és szintén rákbeteg férjét.) Ezek nem egyedi esetek, hasonló tragédiák nap mint nap várhatóak, ha nem akadályozzuk közös erővel. Csak Budapesten 2500 önkormányzati lakásból várható kilakoltatás ebben az évben. Az otthonvédők alapvető hitvallása az, hogy mindenkinek természet adta joga van ahhoz, hogy tető legyen a feje felett, hogy emberhez méltó körülmények között élhessen. Mindazok, akik önhibájukon kívül, betegség, vagy idős koruk miatt kerülnek nehéz helyzetbe kiemelt védelmet kell, hogy élvezzenek, természetesen a gyermeket nevelő családok sem maradhatnak fedél nélkül. Azok sem kerülhetnek az utcára, akik látszólag önhibájukból kerültek nehéz helyzetbe, mert az emberhez méltó lakhatás nem lehet mérlegelés tárgya. A formálódó magyar otthonvédelmi mozgalomnak a magyar állampolgárok otthonát kell védenie. A kritikus társadalmi helyzetben, szerencsétlen dolog mérlegelni azt, hogy ki milyen etnikumhoz, felekezethez tartozik, kinek milyen egyéni szokásai vannak, mi csak a legalapvetőbb emberi szempontokat tarthatjuk szem előtt. Egyszerűen azt kell figyelembe venni, hogy a kilakoltatásra ítélt honfitársunkat egyetlen otthonából akarják-e kilakoltatni, azt hogy az illető jóhiszemű lakónak tekinthető-e, vagyis nem bűncselekménnyel szerezte-e meg a kérdéses az ingatlant, illetve e két feltétel teljesülése esetén kéri-e az otthonvédők bárminemű segítségét. Amennyiben valakinek több lakása is van, úgy személyes lakhatása vélhetőleg megoldott, vagyis a lakáskiürítés kapcsán elsősorban jogi védelemre van szüksége, ha pedig az ingatlant rosszhiszeműen birtokolja, netán önkényesen foglalta el, akkor a körülmények alapos mérlegelése után megoldást kell találni a lakhatására, ám az adott ingatlanban való további ott tartózkodását nem kell mindenáron szorgalmazni. Általánosan otthonvédőnek tekinthetők mindazok, aki a fenti feltételek alapján akár jogvédőként, akár ügyvédként, akár médiaszakemberként védi a rászorulók otthonát, vagy ha kell, akár fizikailag is védelmezik kiszolgáltatott honfitársaink házát, lakását úgy, hogy tevékenységükhöz nem szabnak külön politikai, etnikai, világnézeti feltételeket. Minden bizonnyal elő fog fordulni, hogy egyes csoportok, bizonyos rászorulók otthonát etnikai, világnézeti, vagy politikai szempontok alapján kívánják megvédelmezni, ám az elsősorban etnikai, világnézeti, politikai összetartást erősít, mintsem az általános társadalmi problémára ad választ. MOST mindenkinek össze kell fogni azért, hogy megakadályozzuk a szociális összeomlást! A történelmi példák egyértelműen azt mutatják, hogy széthúzás, a „ma nekem, holnap neked” elv hosszú távon nem előremutató. (Az összefogás hiánya miatt foszthatta ki a magyar társadalmat 65 év alatt előbb a vörös, majd a kék internacionalizmus.) Tudomásul kell venni azt, hogy az otthonvédelem nem pártpolitikai kérdés, az otthonvédelem nemzetpolitikai kérdés, ezért az abban résztvevők ne azt keressék, mi szétválasztja szét, hanem azt, ami összetartja őket. A közös célért – a rendszerváltásért – küzdők között minden nemű atrocitás kerülendő és elítélendő. Amennyiben valamely csoportok és egyének bármilyen okból képtelenek egymással együttműködni a közös cél felé vezető úton, úgy azok a konfrontáció elkerülése miatt inkább párhuzamosan haladjanak a cél felé, mintsem hogy keresztezzék, akadályozzák egymást. Van elég ellenségünk, egymásnak ne legyünk farkasai. A jelenlegi állapotokat fenntartók egyetlen reménysége a sorainkban mérgező széthúzás. Inkább toljuk a saját szekerünket példás együttműködéssel, mint a vesztünket akarók szekerét hangos veszekedéssel!

A MAREVOSZ

és a Rendszerváltó Fórum

nevében

Tatár József

Civilek kontra Önkormányzat. Tájékoztató a XV. kerületi kilakoltatások kapcsán lezajlott tárgyalásról.

 321331_151121011706898_1316687997_n

Civilek kontra Önkormányzat. Tájékoztató a XV. kerületi kilakoltatások kapcsán lezajlott tárgyalásról.

Tájékoztató a XV. kerületi kilakoltatások kapcsán lezajlott megbeszélésről

A XV. kerület vezetése 2012. július 24-én, kedden 10 órára összejövetelt kezdeményezett a kerületet érintő lakáskiürítések kapcsán. A találkozóra az illetékes hivatalokon kívül meghívta lakáskiürítések leállítását szorgalmazó otthonvédő csoportokat, valamint a kérdésben érintett országos és kerületi civil szervezeteket is. A XV. kerület részéről megjelent a Szociális, Családvédelmi és Tulajdonosi Bizottság, az ESZI/Családsegítő, a Gyámhivatal, a Palota Holding, (a kerület tulajdonában lévő ingatlanok kezelője, egyben a kilakoltatások kezdeményezője) a Szociális és Rehabilitációs Alapítvány, több önkormányzati képviselő, László Tamás polgármester valamint Vizér Klára alpolgármester a találkozó kezdeményezője. Az otthonvédő szervezeteket Dr. Ódor József, Monostori Zsolt, (Jobbik XV. kerületi szervezetének elnöke) Simó Endre (Magyar Szociális Fórum főszervezője) a Balogh Béla (Koppány Csoport elnök) Dombóvári Andrea (Koppány Csoport titkár) Tatár József (MAREVOSZ elnök) és Tóthné Deák Mária (MAREVOSZ otthonvédő csoport) képviselte A meghívott otthonvédők abban a reményben fogadták el a meghívást, ültek le a tárgyalóasztalhoz, hogy érdemben egyeztethetnek a kerület vezetésével a kialakult helyzetről, majd közösen hatékony megoldást találnak a kilakoltatások azonnali leállítására.  Már az összejövetel kezdetén érzékelni lehetett, hogy a XV. kerületi önkormányzat részéről felszólalók elsősorban a hivatal szemléletmódját próbálják népszerűsíteni. Hamarosan bebizonyosodott, hogy az eddig foganatosított, és a jövőben is tervezett lakáskiürítéseket nem kívánják felülvizsgálni, mivel – megítélésük szerint – azok elbírálása egy országosan is példaértékű humánus rendszerben történik. Sajnálatos volt tapasztalni, hogy az ismerté vált XV. kerületi kilakoltatási botrányokat az illetékesek nem a lényegi – vagyis emberközpontú -irányból közelítik, hanem adminisztratív és kommunikációs problémaként próbálják kezelni. A jelekből úgy tűnt, hogy a polgármester és a kerületi hivatalok inkább kommunikációs melléfogásnak tartják az események ilyen irányú eldurvulását, mintsem önhibának, hivatali melléfogások sorozatának. Ami a lényeg: A XV. kerületi városháza dísztermében zajló megbeszélésen az illetékesek törekedtek arra, hogy a kilakoltatásokkal kapcsolatban saját értékítéletükről, szemléletmódjukról tájékoztassák, győzzék meg a civil érdekvédőket és az érintett lakosságot. Az hangsúlyozták ki, hogy szerintük miért, milyen okból, milyen módon zajlik az önkormányzati lakásokból való kilakoltatás, mely kerületi hivatalok azok, amelyek enyhíteni hivatottak a kilakoltatásból eredő szociális feszültséget. Összességében nem az okok megszüntetése került szóba, hanem az okozatból fakadó kármentésről hallottunk hosszú értekezéseket. Hamar kiderült az is, hogy az otthonvédők meghívása sem érdemi tárgyalások miatt volt fontos. A számadásra kényszerülő önkormányzat így – széles körűnek látszódó kezdeményezéssel – próbálta a lakosság felé a nyitottság, a kompromisszumra való készség látszatát kelteni. Annál is inkább, mert az utóbbi időben, ebben a kérdésben jócskán adós maradt. Az illetékesek a megbeszélés alatt egyszerre szerették volna bepótolni a lemaradást, így a saját álláspont népszerűsítése mellett törekedtek arra is, hogy a kilakoltatottakat és a kilakoltatások ellen fellépőket relativizálják, olykor negatív színbe tüntessék fel. A hozzászólások között itt, ott elhangzott, hogy néhány kilakoltatott vélhetőleg elősegíti a bűnözést, valószínűleg közösségellenes, többnyire nemtörődöm, esetenként lumpen, míg az otthonvédő politikai babérokra tör, színészkedik, deviáns, tájékozatlan.

A több mint 3 órán át tartó összejövetel a következő koreográfia szerint zajlott: Az önkormányzat vezetői (összességében mintegy 2 órán át) meghatározott sorrendben tájékoztatták a jelenlévőket arról, hogy milyen intézményes megoldások sokaságát dolgozták ki és alkalmazzák a kilakoltatással fenyegetett, és kilakoltatott emberek, családok problémájának kezelésére. Ezt követően az otthonvédők képviselői kaptak szót 2+1 percben. (Megjegyzem mindenki korrekten el tudta mondani véleményét, fegyelmezetten igazodtunk a megadott időkerethez.) A 9 fős civil delegáció bár sok irányzatot képviselt, a lényegi mondanivaló egy irányba mutatott: Le kell állítani a kilakoltatásokat, ne lehessen kilakoltatni egyetlen személyt sem otthonából, aki ott jóhiszemű lakóként él, és önhibáján kívül került olyan helyzetbe, hogy nem tudja lakásterheit fizetni. Tóthné Deák Mária felvetette, hogy minek alapján állapítják meg valakiről azt, hogy kirívóan közösségellenes, milyen rendelkezés alapján felelős valaki más által elkövetett cselekmények miatt? Simó Endre erőteljes hozzászólásában határozottan körvonalazta a helyzetet, felelősségre vonva az önkormányzatot, a polgármestert az embertelen kilakoltatásokkal kapcsolatban. Monostori Zsolt és Dr. Ódor József civil felügyeletre tett javaslatot a kilakoltatások kérdésében. Hozzászólásomban jeleztem, hogy a XV. kerület különlegesen nehéz helyzetben van, hiszen 80.000 fős lakossága (én még 90.000-ről tudtam) három területi egységen, Rákospalotán, (Öregpalota) Pestújhelyen és az Újpalotai lakótelepen él. A lakótelepen 18.000 lakásban 38-40.000 ember éli az életét, akik egy része a 40 éve épült kőrengeteget a kezdetektől lakja. (2007 és 2010 között évente összesen 5-7 kilakoltatás történt, ami a jelenlegi önkormányzat számára azért nem elfogadható mert 1., Az illető bérlők anyagi helyzete a felhalmozódott adósság miatt zuhanásszerűen rosszabbodik, ezért szerencsésebb úgy megmenteni őket, hogy kilakoltatják. 2., A jogkövető, tartozásait még fizetni tudó lakosság „hangulatát azzal kell javítani” hogy a rossz szociális helyzetben lévő családokon példát statuálnak. Hivatalosan: Megmutatják, hogy a jogkövető magatartást tanúsítók (fizetők) többet érnek, nagyobb értéket képviselnek, a nehéz szociális helyzetben lévők (szegények). 3., Az önkormányzat szerint a lakás elhagyására kötelezett bérlők állítólag, sok esetben az együttélési szabályokat sem tartották be. Vagyis e logika szerint, egy fedél alatt élő család, egy tagja is magával ránthatja a szociális katasztrófába teljes házanépét, ha egy megrettent szomszéd feljelenti. A XV. kerületben jónak kell lenni, mert ha nem, akkor jön a ponyvás autó és megmenti az „ártatlanokat saját bűnöző családjuktól”, majd a megmentett ártatlant elhelyezi súlyos pénzekért szociális otthonba, nevelőintézetbe, pszichológiai intézetbe. A bűnöző pedig mehet egy másik városba, ahol majd kezdődik minden elölről, A XV. kerületi önkormányzat ez irányú tevékenysége nem egyéb, mint a probléma tovább görgetése, a helyi statisztika javítása, más települések és intézmények rovására. 2200 önkormányzati lakás van a kerületben, ebből minimum 200 üres. 2011. 01. 01.- 2012. 06. 30 –ig 243 kilakoltatási ügy volt a végrehajtónál, ebből 158 ügyben ki van tűzve a lakáskiürítés, 109 esetben ez már megtörtént.A XV. kerületben alkalmazott jogi szempontok alapján a lakásbérleti szerződés felmondható 90 napon túli lakbértartozás miatt (350 bérlő), másrészt 300.000 Ft-ot meghaladó közműtartozás miatt (326 bérlő). Összességében a 2000 lakott önkormányzati lakásból 676 jogilag kiüríthető, azaz a lakások 1/3 (!) (megjegyzés: erre mondják azt, hogy nincs is akkora probléma. Nem beszéltünk még azokról, akik saját tulajdonukban lévő ingatlan rezsiköltségét nem tudják rendesen fizetni, vagy mondjuk ott a devizahitelesek problémája! T.J.)

A XV. kerület népsűrűsége megfelel egy magyar nagyváros népességének, viszont gazdasági lehetőségei messze elmaradnak az elvárttól. Nincs, vagy alig van a kerületben a népességhez mért olyan gazdasági kapacitás, amely az itt élőknek megélhetést tud biztosítani, ezért a kerület lakói döntő részben a város egyéb részein kénytelenek munkát vállalni. Rengeteg a munkanélküli, a nyugdíjas, eközben a panellakások fenntartásának költségei a csillagos égig emelkedtek. (László Tamás polgármester szavaival: A panellakást vásárló Trabantot vett, de Rolls-Royce-ot kell fenntartania.) Ebből következően a kerület elszegényedett, megjósolható, hogy hamarosan nagyon sok szociális probléma fog a felszínre törni, ezért javasoltam egy állandó civil bizottság létrehozását, amely a tervezett önkormányzati kilakoltatások folyamatát akár vétó joggal is felügyelhetné. László Tamás polgármester reagálva mondanivalómra, kijelentette, hogy óriási tévedésben vagyok, a kerület egyáltalán nem szegény, visszautasította érvelésemet, egyben jelezte, hogy ilyen tömegű és jellegű problémák meghatározó módon nem érintik a XV. kerületet. Viszont válaszomban tájékoztattam, hogy néhány éves kihagyással kisiskolás korom óta a hivatalosan a kerület lakója vagyok, itt végeztem tanulmányaimat, ide nősültem, itt születtek a gyermekeim, mi több volt szerencsém vagy szerencsétlenségem a panel lét örömével, bánatával megismerkednem. Ismerem a kerületet. Tapasztalatom: A XV. kerület jellemzően szegény, eladósodott, sodródó, kiszolgáltatott lakossága inkább segítségre, támogatásra szorul, mint alaptalan sikerpropagandára, és jól strukturált, olajozottan működő hivatali gépezetre, amely személytelenül lakoltatja ki a szerencsétlenebbeket. Ezt követően került sor arra, hogy az önkormányzat képviseletében jelen lévő személy jól felépített monológjában személyeskedve támadta Simó Endrét, kritizálva mondanivalóját, stílusát, mellesleg felelőssé téve őt a az amputált lábú hölgy, Emma néni kilakoltatása körül kialakult helyzetért. Az illető úgy próbálta beállítani a helyzetet, hogy a kilakoltatás rendkívül humánus cselekedet volt, nem volt más, „mint embermentés, Emma néni megmentése saját bűnöző családjától”, illetve az otthonmentők „embertelenül jártak el” amikor Emma nénit „2 órán keresztül a napon hagyták, – e miatt került kórházba” annak a sajtótájékoztatónak az idején, ahol éppen a kilakoltatásának körülményeiről faggatták őt az újságírók. Simó Endre szemére hányta azt is, hogy előbb miért nem régi barátjával, László Tamás polgármesterrel egyeztetett az ügyben, még mielőtt az események idáig fajultak volna, egyúttal politikai programbeszédnek, színészi teljesítménynek próbálta degradálni, az otthonvédelemmel kapcsolatban Simó elhangzott mondanivalóját. Ezután a hivatal teljesítményének védelmében az illető kioktató stílusával provokálta az otthonvédőket, miközben a lakáskiürítések problémájának megoldására javaslata sem tett. Láthatóan Simó támadásán kívül nem is igazán érdekelte az ügy, tekintettel arra, hogy a tárgyalás kezdetén a bemutatkozó beszédek alatt békésen szendergett…A kialakult hangulat indulatokat keltett, a Koppány Csoport vezetője Balogh Béla azonnal élesen hangon tiltakozott a tárgyalás félresikló menete és a kialakuló hangnem ellen, egyben kitért a hivatali ügyintézések bizonyos általa ismert visszásságaira. László Tamás polgármester Balogh Béla érzelmektől felfűtött beszéde közben „kapcsolják le a mikrofonját, lejáratja magát!” mondattal megvonta tőle a szót, ekkor a Koppány Csoport kivonult a megbeszélésről azzal az ígérettel, hogy a kilakoltatások elleni küzdelem tovább fog folytatódni, és a kilakoltatások kivitelezésében a hivatalnak ezen túl sokkal nehezebb dolga lesz. Miután a megbeszélés ilyen irányt vett, Simó Endre és jómagam is elhagytam a termet, mivel nem láttam esélyt arra, hogy akár minimális előrelépés is történjen a mai napon a tárgyalt ügyben. Az eset tanulsága az, hogy civil összefogással tovább kell haladni a megkezdett úton, bármilyen nehéz is olykor egymás között egyeztetni az álláspontokat. A hatalom természetesen „kottából” dolgozik, bevált sémák szerint próbál eredményt elérni, vagyis megoszt, bomlaszt, ahol tud. Jelen esetben egy tetterős nehezen bedarálható civil összefogás próbált párbeszédet folytatni a hivatali rendszerrel, és amikor a tárgyalás holtpontra jutott a civilek nem voltak restek kivonulni. Ennek ellenére már maga a tárgyalási kísérlet is eredménynek tekinthető, hiszen elindult egy folyamat. Érvényesíteni kell a civil akaratot, a megvalósítandó célt kell szem előtt tartani személyes ambíciók helyett, és a cél érdekében megalkuvás nélkül mindig ki kell kiállni. Ha kell tárgyalni, egyeztetni, vitatkozni kell, ha kell küzdeni.

melléklet:

http://www.youtube.com/watch?v=nBycbFDeoZk

http://www.youtube.com/watch?v=KaTWTbFe7MY

Tatár József

MAREVOSZ

Rendszerváltó Fórum

23 igaz ember Magyarország 10 településről

 321331_151121011706898_1316687997_n

23 igaz ember Magyarország 10 településről

Csak a rendőri csapaterő, tömegoszlatásban gyakorlott karhatalmi egység könnygázzal, bilinccsel való brutális fellépése tudta időlegesen visszaszorítani pár tucat nő és férfi elemi erejű civil ellenállását június 15-én a Búza utcai panelházban. Körülbelül 60 tiszteletre méltó ember védte testével annak a rászoruló családnak az otthonát, akit a banki hitelezés, a követeléskezelők kíméletlensége, a bírósági bűnös érzéketlenség, a végrehajtók törvénytelensége, és a lakásmaffia fosztott ki, juttatott koldusbotra. Ez a bűnöző és bűnpártoló, hivatali és bűnözői ötös fogat a család 10 millió forintos hiteléből kreált 30 millió forintos tartozást, majd rövid úton elárvereztette a család két ingatlanát, ennek ellenére fennmaradt 10 millió tartozás! Mi ez, ha nem a legaljasabb rablás?! Férfiak, asszonyok, gyermek, középkorú családanyák és családapák, nagyszülők és ifjak indultak segíteni a jajszóra, és az ország szeme láttára, élő közvetítésben szálltak szembe a hivatali, hatalmi aroganciával. A Végrehajtó kérésére kivezényelt rendőrszázadot ezúttal nem utcai harcosok, nem rutinos utcai verekedők vagy gárdisták késztették hosszú küzdelemre, nem az összeszokott B-közép, megfékezése „indokolta” ezúttal a kényszerítő eszközök bevetését, hanem a tiszta indulattal ellenszegülő nép. Valami elkezdődött. A nép, aki a bankok tevékenysége, a végrehajtói brutalitás ellen tiltakozva barikádokat épített, a kilakoltatásra ítélt család lakásának környékén lezárták a bejáratokat, egymáshoz láncolták magukat, majd testükkel védték egy olyan családnak a hajlékát, akit addig még soha nem láttak. Valami visszavonhatatlanul elkezdődött. Az otthonvédők ismeretlen ismerősként találkoztak, hogy a Koppány csoport otthonvédőiként egymást segítsék a küzdelemben. Jellemzően legtöbbjük csak a rendőrségi fogdában mutatkozott be egymásnak, tépett szakadt ruhában, könnygáztól véres szemekkel, de ugyan azzal az elszántsággal, mint néhány órával korábban. Közös a cél: Az árverezések, a jogszerűtlen végrehajtás, a korrupt végrehajtók törvénytelen tevékenységének a megfékezése. Csoda történt. Ott és akkor a politika és a média által sulykolt sablonok megszűntek, a tenni akaró embereket között eltűnt a politikai megosztottság, ideológiai nézetkülönbség, etnikai feszültség, összefűzte őket a közös értékrend, a sorsközösség, és közös cél: Megvédeni az otthont, a családot, azt a kis darab hazát, ami még megmaradt nekünk. Ezt a közösséget nem fertőzi ambíció, egyéni haszonszerzés, egyedül a közösség erejébe vetett hit adja azt az erőt nekik, ami egységbe forrasztotta őket. …A panelházban lépcsőin fordulóról fordulóra zajló küzdelem után, a lakásba könnygáz használatával, ajtótöréssel, barikádbontással bejutó rendőrök letartóztatták a védekező civileket, majd mentőt kellett hívni az egyik otthonvédőhöz – egy idős vak(!) hölgyhöz, aki önként jelentkezett sorstársa lakásának megvédésére, és akit nem lehetett lebeszélni sem a kockázatvállalásról.….23 civil hazafi, – 8 nő és 15 férfi – lett letartóztatva, családapák, nagyszülők, gyermekek, diákok, háziasszonyok. 23 igaz ember Magyarország 10 településéről, 23 ember, aki az ország különböző szegleteiből ismeretlenül is megtalálta egymáshoz az utat egy közös cél érdekében. …Miután péntek éjszaka mindannyian kijöttünk a III. kerületi Rendőrkapitányság fogdáiból, Jobban és erősebben éreztük igazunkat, mint fél nappal korábban. Ez úton köszönjük mindazon honfitársainknak a kitartását, akik kiálltak az ügyünk mellet, akik önzetlen segítségükkel erőt adtak ahhoz, hogy tovább haladhassunk a megkezdett úton. Köszönet az ügyvédeknek, akik azonnal segítségünkre siettek, köszönet a civil jogvédőknek, a gazdáknak, az egyszerű nyugdíjasnak, az aggódó telefonálóknak, és azoknak, akik jelezték, hogy a példán erősödve legközelebb itt lesznek velünk. Köszönjük a Koppány csoport helytállását!

Tatár József

Követem

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.